Ez egy figyelem felkeltő és határozottan tökös cím egy blogbejegyzéshez aminek csakis olyan átvitt értelemben lesz köze az egészhez mint Ramónnak a matekérettségihez. Ez egy ilyen amfóratikus jelző, tudod mint a költők szokták csinálni. Vagy metafantasztikus már nem emlékszek mint mondott a Doki rá.

Naszóval megnéztük a meccset, mind együtt, a Ramón, a Doktor, az Elek és a Sutye..(na mibe van ez?). Itt kint az ól előtt csináltunk tüzet meg kirakta a Ramón a junosztot az asztalra, valami aggregatort is szerzett hozza azt az zugott egész este meg éjjel is…Gondoltam meglepem a haverokat egy kis anyaggal szereztem dekket a kocsmába a púpos Lacitól, aszonta totál tiszta egészen eredeti Canadából van. Mondtam fasza Lacikám, Ugyse érdekel honnan van csak pörgesse az időkereket mint Manyit a Dudás Pisti a simpson mociján hegynek felfelé, fel is borultak mer kikapart a motor alóluk, de nem volt gond mer már össze voltak csatlakozva, csak szétszedni volt elég fájdalmas a Pistinek a görcs miatt, amit a Manyika produkált. Mint a kutyák vonyítottak mind a ketten, mink meg röhögtünk mer nem volt mit tenni meg kell várni amíg múlik a görcs. Kaptak páleszt meg zsebkendőt az arcukba tömve, azé mégis ne lármázzanak már itten este 9 után, ugye…

Naszóval volt anyag, volt, tv, meg pia, Elek sütött krumpli szirmot, az idióta fasz, mer aszitte, hogy tényleg a krumpli virágját kell kisütni, úgyhogy kergetőztek egyet a Ramónnal, azt annak is csak verző fej lett a vége, már az elején.

A Doki meg már este 6-kor behelyezkedett középre, maga elé tett egy bádog locsoló kannát, mer abba szokott ilyenkor hugyozni, nehogy valaki a helyére üjjön, okos ám az a kis köcsög. Ivott meg pofázott hogy tuti a Bayer nyeri a kupát, meg hogy amikor Ő focizott és a Csepel ellen játszottak még a pesti időkbe, akkor aztán olyan volt a meccs hogy a csepelt még senki se verte meg, ők meg odamentek csepelre azt nyertek 1-0-ra, és utána a csepel kikapott még 3 csapattól is, köztük a 22sz. Volántól, ami tényleg gáz..szal ha megtörik a jég süllyed minden mondta, mer kurván filozófikus is ha iszik és húzott egyet a sörös páleszből, a buvárkund-nak hívott koktélunkból…teletöltesz egy vizespoharat pálesszel és ráöntesz egy ki sört, főleg habot, nagyon frissítő, finom.

Aztán kezdődött a meccs, leültünk és elkezdtük nézni a pornót mer az Elek még nem végzett a maszturbálással, aztán jó fejek voltunk megvártuk..utána a Ramón lerúgta a székről mer nem volt elég szék..Elek meg kihozta a kisfotelt, azt utána a Ramón azért rúgta meg megint..merhogy okoskodik itten bazmeg a picsába, fejezze már be a kisbuzi, azt beleült a fotelba, de Elek legalább visszakapta a széket.

Amikor kb. 20 perce ment az egykapuzás, a Doki megkérdezte, hogy minek adják le megint a Barca – Cselszit amikor már tudjuk ki játsza a döntőt, mondtuk neki, hogy ez a döntő de nem hitte el…amig a Robben nem harapta le majnem az ujjait előbe..akkor elhitte.

Nagyon nem történt semmi mer a bayer egykapuzott a Drogbáró meg a Csek meg védekezett a többi cselszis meg marokkal szedegették a füvet. Erről jutott szembe, hogy akkor pattintsunk mi is, merhogy ne maradjunk le, pörgessünk. Megtömtem a pipát azt ragyújtottunk ahogy kell, mondjuk elég édes illata volt a cuccnak majdnem már hogy ilyen hanyásig émelyítő, de a Doki meg a Ramon tolták, hogy tuti a cucc, én nekem nem jött be, az Eleknek meg ugyse adnak sose…és ekkor, ahogy az erős juhar illat belengte az erdő felől a tanyát, ami elég különos mer itt nincsen juharfa, a müller gyerek arccal meg padlóval benyomta a bayer gólt. Na itt a Doki hátra esett és rántotta magával a kannát is, ami mindnkinek nagyon tetszett mint mutatvány, még a Doki se tudott nem örülni neki, no meg a gólnak, mer bayeres mint tuggyuk. A Ramón igazábol nem értette az egészet, mer aludt, de ha ordibálnak mellette, akkor ő is szokott ugyhogy torokból üvöltöttötte és így adva magát, hányta is tarkón az Eleket…ilyen juharszerű édes páleszos keverékkel, amin csodálkoztunk mer krumplivirág szirmon kívül tényleg csak szalonnát evett ma. Na itt a vége nyomta a doki, ennyi volt megtanulják még tisztelni a magyar focit, mondta, ami egy kicsit furán hangzott, meg nem is volt semmi értelme sem, de hagytuk hagy legyen ez az ő napja! Kb. 3 percig amikor is sírni kezdett a drogbáró fejese után. Nem mondom szép volt, 34 éves, azt olyan mintha megvuduzná az egész kibaszott focit. Szal doki bőg, Eleket rázza az aggregátor mer rátette a lábát, Ramon nezi a hányást és imádkozik..én meg kinyitottam egy sört azt hátradöltem, én megmondtam, nem a bayer nyeri….azt tényleg nem…a 11.-es kihagyasa után a Doki széttépte a Robben posztert amibe még kékbe volt, mer régi pószter volt, aztán a döntő 11-esek alatt már senki nem nézte az egészet, mer egy gólya rászált az elek tarkójára, aki ettől ráesett az aggregátorra és fura táncot lejtett a madárral a fején, amitől a Ramón végre felvidult és ráugrott a dokira kicsi a rakásozni, aki zokogva ütötte a földet mint a svájnstájger. Hát így lett vége, dehogy a gólya mióta szereti a juhart nemtom, rejtély az élet öcsisajtok.

Hajdúsámsoni disznótolvajokat vertek meg Debrecenben. Ketten súlyos, egy ember pedig könnyű sérülésekkel került kórházba. Az eset még hétfő éjjel történt, de csak csütörtökön hozta nyilvánosságra a rendőrség. A három tolvaj ellen lopás, az öt támadó ellen önbíráskodás, illetve súlyos testi sértés miatt indult eljárás. A rendőrségre hétfőn éjszaka érkezett bejelentés, miszerint Debrecenben, a Panoráma úton haladó fehér kocsi három utasa feltehetően sertéseket lopott egy fancsikai tanyáról – közölte Kelemen Éva, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. A rendőrök a helyszínen két autót találtak, mellettük több embert, kezükben fa- és vasrudakkal. Az egyik kocsiban, amelynek ablakai ki voltak verve, két vérző fejű hajdúsámsoni férfi ült, mellettük, a földön egy sérült férfi feküdt, elmondása szerint keze-lába eltört. A rendőrök mentőt hívtak, közben megkezdték az elsősegélynyújtást. A három hajdúsámsoni férfit, akik közül kettő súlyosan, egy könnyebben sérült, a mentők kórházba szállították.

A másik gépkocsi öt utasa, valamennyien debreceniek, a rendőröknek elmondták: a tanyájukról a három másik férfi disznót lopott, de megzavarták őket, így elmenekültek a helyszínről. Kocsival követték őket, mígnem a laza földúton a tolvajok kocsija elakadt. Ekkor szóltak a rendőröknek, s míg odaértek, visszatartották őket. A vizsgálat utóbb kiderítette, a fancsikai tanyáról három 90-100 kg-os sertés hiányzott.

A másik három férfit a kórházi ellátás után előállították a rendőrségen. Meghallgatásukkor azt mondták: sérülten találták a disznót a földúton, felrakták a platóra, majd tovább kocsikáztak, de elakadtak. Ekkor támadtak rájuk.

A három sertéstolvaj ellen lopás megalapozott gyanúja, míg öt üldözőjük ellen felfegyverkezve elkövetett önbíráskodás miatt indult eljárás, kettejük esetében súlyos testi sértés miatt is.

Index

illusztráció

Nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett egy idős jászapáti lakos, akin kétszer ment át pótkocsis kerti traktora – közölte a rendőrség csütörtökön. A 67 éves férfi kerti traktorával és az ahhoz kapcsolt pótkocsival a jászsági kisvárosban ment, de – feltehetően ittassága miatt – áttért a szemközti oldalra és nekiment az útpadkának – közölte a Szolnok megyei rendőr-főkapitányság.

A rendőrség szerint ekkor a vezető leszállt és úgy próbálta meg irányítani járművét. A traktor a manőverezés során forogni kezdett maga körül, maga után húzva a pótkocsit, amely eközben kétszer megpördült. A férfi a traktor és a pótkocsi közé esett, s a jármű kétszer átment rajta.

Origo

Tibi bácccssíííí, montuk má hányszó, ho nem jó a kocsma után traktorozni, főleg nem körbe körbe!!!

Ramon, hát nem vaddisznózni mentél a múltkor a lábodi haverjaiddal??

Hét rendbeli állatkínzás és egy rendbeli nagyobb értékre elkövetett lopás bűntett miatt folytat nyomozást a Nagyatádi Rendőrkapitányság, mert egy lábodi Ladában hét összekötözött lábú szarvast találtak az igazoltató rendőrök. A kapos.hu szerint a többségükben kis borjakat egy erdőből akarták ellopni a tettesek, akiknek állatkínzásért kell felelniük.

Június 4-én délután Lábod belterületén rendőrjárőr igazoltatott egy férfit, aki saját Lada személygépkocsijával tartott valahova, számol be az ügyről a rendőrség honlapja.

A kocsi a jobb első ülésén ült egy másik, felnőtt korú magyar személy is. Intézkedés közben a rendőr észrevette, hogy az autóban a két emberen kívül még 7 darab összekötözött lábú élő dámszarvas van.

Ebből 3 a gépkocsi csomagtartójában, egy a gépkocsi hátsó ülésén kabáttal letakarva, további 3 szarvas pedig a hátsó ülés előtti lábtartó résznél feküdt. A gépkocsi vezetője elmondása szerint az állatokat találta és azokat éppen le akarta adni. Az utas pedig azt állította, hogy a gépkocsiban észre sem vette, hogy állatok is vannak.

A két férfit előállítottak bűncselekmény gyanúja miatt, majd a Nagyatádi Rendőrkapitányságon gyanúsítottként kihallgatták és őrizetbe vették őket.

A gúzsba kötött állatokat a vadásztársaság szabadon engedte, de így is nagy az esély arra, hogy elpusztulhatnak. Az állatok értéke megközelíti az 1 millió forintot.

A nyomozást szakértők bevonásával folytatják a nagyatádi rendőrök. Egyelőre nem tudják, hogyan kerültek az autóba a szarvasok. A kapos.hu [1] által megkérdezett szakértők szerint hálóval, hurokkal is befoghatták őket, sőt a nemrég született egyedeket, akár kézzel is elfoghatják az orvvadászok.

Meg kell hajtani a csapatot, a tehenek általában elfutnak, a kis borjak azonban tehetetlenül leülnek a földre. A 10-15 kilós állatok könnyen szállíthatóak. A vadorzók 3 év börtönt kaphatnak, ha a lopásért is elítélik őket, a halmazati büntetés maximuma 4 év 6 hónap szabadságvesztés.

A lábodi autósok elég szórakozottak lehetnek

Nem ez az első eset Lábodnál, hogy az autóban ülő nem veszi észre, hogy szarvassal utazik. Tavaly október 5-én a járőr egy Suzukit állított meg Lábod és Rinyabesenyő között. A hátsó ülés helyén egy összekötözött lábú, letakart 5-7 éves élő dám szarvasbika foglalt helyet. A járműben utazókat meghallgatták a rendőrök. Egyikük azt állította: csak stoppolt, úgy került az autóba, és nem tűnt fel neki, hogy egy szarvas utazik a háta mögött. Az ügyben lopás miatt indított eljárást a Nagyatádi Rendőrkapitányság a több mint félmilliót érő állat eltulajdonítása miatt. A szarvas jól van.

A fiatal pap nagyon izgult az első miséje előtt,a püspök észrevette, azt tanácsolta neki – mielőtt megkezdi a misét – tegyen egy kis vodkát a vizespohárba – hogy megnyugodjon.

Nagyon jól sikerült az első mise, de amikor hazaért, egy levelet talált a püspöktől:

Kedves Fiam!

Gratulálok misédhez és örülök hogy megfogadtad tanácsomat, van azonban néhány megjegyzésem:

– Abból a pohárból kis kortyokat kell inni, nem egyszerre felhajtani.

– Abba a vizespohárba nem teszünk se jégkockát, se citromszeletet. Ja és azt mondtam – hogy tegyél egy kis vodkát a vízbe és nem fordítva.- A Bibliát nem használjuk pohártartónak.

– 10 parancsolat van és nem 12.

– 12 Apostol van és nem 10

– Amikor a keresztről beszélsz – nem mondhatod „Az a nagy T AZ oltáron”

– Amikor Jézusról beszélsz, nem mondhatod „A fiú és bandája”.

– Dávid egy parittyával és egy kővel győzte le Góliátot, nem robbantotta szét a seggét.

– Júdást nem hívhatod köcsögnek.

– Az Atya, Fiú, Szentlélek nem az „öreg , a srác és a szellem”

– Nem szép a Pápát „Keresztpapának” hívni.

– A Fáraó száműzte a zsidókat, nem küldte őket a picsába.

– Mária Magdolna bűnös volt, de nem kurva.

– Az ötlet, hogy kérted a hívőket hogy tapsoljanak jó volt, viszont túloztál, amikor megkérted őket, táncolják a szambát és Daniella nővért sztriptízre hívtad.

– A szentelt vizet áldásra használjuk, nem arra hogy a tarkód lehűtsd vele.

– Keresztelő Jánost nem a lábáztatók avatták szentté.

– Az a kis ház nem budi, hanem a gyóntatószék

– Aki a kereszten van, az Jézus – nem Che Guevara.

– Krisztussal a keresztet vitették – nem akart a hegyre költözni.

– A padban mocorgóknak nem kell mondanod, hogy óvszert használjanak.

– A hívők adománya nem piti aprópénz.

– A közös-ülés jelentése nem dugás, hanem ÁHITAT.

– A harang valóban nem szép hangú – de nem is repedtfazékra emlékeztet.

– Az ostya gyártója nem harácsoló vállalkozó, hanem PÉK.

– A frigyszekrényre ne mondd hogy bárszekrény.

– Amikor a bűnösök meghalnak, pokolba mennek, nem az anyjukba.

– Mindig legyen rajtad alsógatya , pláne ha a csuháddal legyezed magad.

– A ministránsokat ne ölelgesd, Ők az én kedveseim.

– A zsinat nem a vén buzik gyűlése.

– Emlékeztetlek, hogy a mise kb. egy óráig tart, nem 2×45 perces, és az,aki melletted ült és piros-szoknyás transzvesztitának hívtad – én voltam.

Hát ezenkívül minden rendben volt. Áldásom Rád.

LAKODALOM

A magyar parasztok köznapi és ünnepi étkezései közül a menyegzői lakoma az az alkalom, amelynek teljes ételsorát a legkorábban kezdték feljegyezni. Szokásleírás kapcsán a lakodalmi ünnepkör egy-egy ételét 1818-tól, a főétkezés teljes menüjét 1827/28-tól. Ezekhez 1826-tól kezdve kéziratos vőfélykönyvek és helyi használatra szóló nyomtatott 558vőfélykönyvek csatlakoznak, lakomarendező, a főétkezés fogásait megnevező versekkel. Az 1871-ig keletkezett, valamennyi nagytájat képviselő helyi étkezésleírások hitelesítik annak az 1793 után a váci nyomdából kifejezetten kereskedelmi vállalkozásban kikerült vőfélykönyvnek az ételsorát, amely a szokásleírásokhoz képest egy emberöltővel korábbra, a 18. század végére viszi vissza a hazai parasztmenyegző lakomájának bemutatását, a jelenleg legkorábbi datálható szövegben. Ezzel a lakodalmi étkezés legfontosabb alkalma áttekinthetővé válik az 1880 körüli korszakfordulót megelőző kilenc évtizedben.

Az Újdonnan új vőfény kötelesség c., 1793 után megjelent anonim váci vőfélykönyv ételsora ez volt:

1. marhahúsleves

2. főtt marhahús a levesből, tormamártással

3. káposzta disznóhússal

4. húsoskása, rizsből, baromfival

5. becsinált, savanyú – (baromfival)

6. főtt disznófej tormával

7. édes köleskása

8. pecsenye

9. sült tészta

A váci kiadványnál régebbinek vélhető annak a vőfélyrigmusnak az alapszövege, amely a műfaj eddig ismert egyetlen Balassi-strófákban megszólaló darabja. Két ételbeköszöntőjét bevezették 1826-os makói kéziratos vőfélykönyvbe, teljes lakomarendező szöveggel pedig megjelent anonim kiadványban Magyaróváron 1847 után. Közös előzményük nem feltétlenül nyomtatvány, hanem lehetett tanult rétegek szóbelisége vagy a kéziratos énekköltészet. A szöveg eredete még tisztázandó. Az ismert változatok 18-19. századi korszerűsítések nyomait viselik (levesfogás, marhahús „tehénhús” helyett, bankó). A lakomarendező rész előtt a nyomtatvány körültekintően elmondja, hogy nem minden lakodalomban szükséges valamennyi ételbeköszöntő, a vőfély a helyzetnek megfelelően válogasson. A megverselt ételsor a következő: 1. marhahúsleves; 2. főtt marhahús; 3. főtt baromfi (tyúk, kakas); 4. káposzta disznóhússal; 5. becsinált, édes – (baromfi-aprólékkal); 6. becsinált, savanyú -; 7. pacal, (marhabélbe töltött) hurkával; 8. kása, rá hivatkozva később kásapénzgyűjtés; 9. pecsenye „fonyott” lepényekkel. E vőfélykönyv lakomarendezése a legarchaikusabb abban a tekintetben is, hogy minden fogás feltálalását dal követi, odavágó leírt szöveggel, megjelölve, melyik ismert dalnak a nótájára lehet előadni. Az utasítás szerint a muzsikusok húzzák a zenét, a vőfély maga vagy más személy pedig a dalt elénekelheti. A közölt dalok közül a borhoz, a marhahúshoz, a főtt baromfihoz, a káposztához, a kásához és a pecsenyéhez járók a megfelelő ételről szólnak vagy legalábbis megemlítik.

A Magyaróváron, 1847 után megjelent Vőfélykönyv lakomarendező szövege a következő:

„… ezennel szolgálni fogok az első tál étellel:

559Melynek neve Leves

Melynek neve Leves, Reménylem, hogy kedves Mindnyájoknak fog lenni; Mert ez az eleje, S több étkek veleje, Jó lesz ebből hát enni: Még az Örömatya, És az Örömanya, Többet fog béküldeni.

A Marhahús felett

Ha levét megettük, Jóízűn hörpöltük, A húsát is együk meg. Mert a lév csak korog, Hasban húsért morog, Még keveset hizlalt meg. Messük hát a húsát, Vessük el a csontját, No, Muzsikus, most húzd meg.

A főtt Tyúkokat bevivén

Ma, hogy úgy kergették, Ölték s mellyesztették A nyomorult Tyúkokat, Kínzották, sütötték, Fazikakban főzték A szegény Kakasokat, Mind elrémülének, S belénk készülének Bújni, tátsuk hát szánkat.

A Káposztára

Ez az Országunknak, Szép Magyar Hazánknak Dicsőséges Címere. Aki eztet eszi, S gyomrába beteszi, Lészen egészségére. Óh áldott káposzta! Áldott, aki hozta! Méltó a dicséretre.

560Az első Becsináltra

Rossz hír van Uraim, Mert elébb Tyúkjaim Igen nagy kárt vallottak. Minden hurkájokat, Béleket, májokat Kint hagyták, s béfutottak. Itt a lábaik is, Küldjük el hát ezt is Hová magok jutottak.

A savanyó Becsináltnál

Másik volt becsinált, De ez sem kicsinált, Ámbár ha savanyó is. Az volt ugyan édes, De tudom hogy kedves Lészen e második is: Mert ez jobb amannál, Hasznosabb is annál, Tessék tehát ebből is.

A Pacal bevitelére

Tegnap jó ökrömet Levágtam, s üszőmet Mai Lakodalmunkra. Már húsát megettük, Szépen eltemettük, S ím jön még asztalunkra Mosott pacaljok is, Töltött hurkájok is; Váljék ez is hasznunkra!

Midőn a Kását beadod

Nem étek a kása, Sokaknak mondása Ez, de nem kell elhinni; Sőt mivel nincs mássa, Mert Isten áldása, Azért meg kell kóstolni; Ámbátor kongóval, Érte vagy bankóval Kell is majd kirukkolni.

561A Pecsenyével

Itt van a végső tál, Kin a Pecsenye áll Jó fonyott lepényekkel. Ebből falatozzék, Aki jól nem laknék A többi ételekkel. Mert többet nem hozok, S már nem fáradozok A teli edényekkel.”

(Vőfélykönyv, 1847 u.: 14-21)

A 18. század végétől vizsgálható lakodalmi ételsorok a magyar nyelvterületen fő vonásaikban egészen az 1880-as korszakfordulóig nagyon egységesek. A lakoma élén táji különbség nélkül húsleves állt, marhahúsból. Előfordult, hogy ugyanebbe a levesbe több-kevesebb haromfit is főztek. A húslevest „szűrve”: a húst belőle kiemelve tálalták, a lébe viszont finom levestészta került (metélt, kiskocka, cifra szélűre vágott tészta vagy csigatészta). A második fogás egységesen a levesben főtt hús, nagy többségben marhahús tormamártással. Helyette vagy mellette előfordulhatott torma más formában (reszelt, ecetes) vagy más mártás (hagyma szórványosan az egész nyelvterületen, rozmaringmártás a Nyugat-Dunántúlon). Ugyanezen az étrendi helyen kerülhetett a főtt baromfi is feltálalásra. A harmadik egység káposzta disznóhússal, húsoskáposzta vagy töltött káposzta formában, teteje olykor sült hurka-kolbásszal díszítve. A töltött káposzta ez időben Erdélytől az Alföldön át a Kelet-Dunántúlig szerepelt következetesen.

A lakomák második fele az első rész erősen kötött ételsoránál kevésbé egységes. Szilárd pontja utolsó tál ételként a pecsenye. A káposztafogás és a pecsenye között húsos-kása, becsináltak, pacal hurkával, főtt disznófej külön fogásban, a 19. században a lakodalmi menüre feljutó pörkölt, valamint tejbekása/édes kása kerülhetett az asztalra, helyi szokásnak vagy egyéni törekvésnek megfelelő válogatásban. Közülük a parasztok a becsináltat származtatták az elit kultúrából. A 19. század első felének gyapjúkonjunktúrájával párhuzamosan felfutott magyarországi paraszti juhtenyésztés gyakoribb juhhúshasználattal jelentkezhetett az Alföldön és Felföldön a húsoskásában, káposztában és pörköltben, noha a módos alföldi gazdák a húsoskásánál lúd használatára törekedtek. A gulyásos hús/pörkölt/paprikás az 1820-as években jelent meg délkelet-dunántúli és az 1830-as években alföldi lakodalmakban. 1827/28-as ormánsági, 1830 előtti szentesi és 1868-as udvarhelyi szokásleírások azt mutatják, hogy a tejbekása/édes kása akkor sem volt feltétlenül része a lakodalmi főétkezésnek. A pecsenye rangos lakodalomban többféle húsból készült (kappan, kakas, tyúk, lúd, ürü, borjú, sertés és nyúl választékából). Körítés nélkül, savanyúsággal/főtt gyümölccsel tálalták, hozzá kalácsot ettek. Utána csemegefogásban további sütemény (kalács, béles, rétes, túróslepény, fánk, forgácsfánk) következett, esetleg gyümölcs. Kuglóf a 19. század derekán még csak Északnyugat-Dunántúlon fordult elő parasztlakodalomban. Volt, ahol a rétest következetesen a lakoma derekán, önálló fogásként tálalták. Meglepő, de 11 értékelhető leírás szerint igen egységes gyakorlat volt az, hogy a tejbekását/édes kását nem utolsó fogásként, hanem a pecsenye 562előtt küldték az asztalra. Termékenységvarázsló szimbolika a disznóorr (ami káposztában is tálalható), a hurka, a kakas és tyúk, a töltött tyúk pecsenye ételekhez kapcsolódott, amit tréfálkozás formájában juttattak kifejezésre.

Természetesen az 1793-1880 közti időszakban is számítani kell arra a későbbiekből jól ismert gyakorlatra, hogy szegényebb családok lakodalmában az ételsor rövidebb, vagyis hogy mindig volt egy maximális szokásos lakodalmi menü és ugyanakkor annak egy redukált, minimális, de még elfogadható változata. Ezzel együtt a magyar paraszti lakodalmi menü a hosszú ételsorok típusába tartozik Közép-Európában. Az 1793-1871 közti adatsorok arra mutatnak, hogy a hazai parasztlakodalmi ételválaszték megállapodott lehetett már az időszak kezdetén is. 1581-ben Marx Rumpolt közép-európai parasztok húsevőnapi lakomájára főtt húst tormával (marha, kappan vegyesen), sültet többféle húsból (lúd, juh, disznó, tyúk, borjú, kolbász), húsoskáposztát, baromfibecsináltat lében, disznókocsonyát, csemegefogásban pedig alma-körte-diót, sajtot, kalácsot és más süteményt jelzett szokásosnak (1581: 40-41. verzó). A magyar parasztlakodalom fent ismertetett ételei közül a szűrt húsleves lehetett 18. századi újítás. (Aligha gondolhatjuk ugyanis, hogy ez ezen az étrendi helyen ünnepi étel lett volna, mielőtt a leves az elit kultúrában állandó, bevezető fogás lett.) Az Alföldön nagy hatású 19. századi újítás a pörköltnek a lakodalmi étrendre kerülése a helyi parasztkultúrából. A többi lakodalmi fogások – beleértve a becsináltak egyes formáit is – mind kikerülhetnek a kora újkori parasztkonyháról.

Lakodalomban a főétkezésen kívül is voltak – különböző színhelyeken – étkezések, különösen a régi többnapos, de a szerény egynapos mulatságban is. Az itt tárgyalt időszakban a kásaétel előfordult egy-egy színhely vagy egész hosszú lakodalom legutolsó ételeként is, mint kitolókása. A terminus egyelőre csak a 19. század elejétől ismert, visszamutat azonban arra az 1600 körül feljegyzett hazai szokásra, hogy úri lakodalomban vajas köleskása volt a (többnapos) lakodalom utolsó étele. A kásapénz terminus parasztlakodalomban bukkan fel 1792 után, akkor azonban már kialakult adománygyűjtő rítus kapcsolódott hozzá a lakodalmi főétkezésen (Kisbán E. 1993a).

1880-tól a jelenkorig a parasztlakodalmi főétkezés ételsorában számos változás történt az egész magyar nyelvterületen, nagyobbára mégis megtartva a korábbi kereteket. A változások egy része egyszerűsítés, fogások elmaradásával. Az alföldi helységek többségében elmaradt a levesben főtt hús külön fogásként feltálalása a hozzá járó mártással együtt (MNA VII. 440. térkép). A legjelentősebb változás az, hogy az Alföld nagy részén már a századfordulóra eltűnt a menüről a nagy múltú káposztafogás, amit a pörkölt/papri-kás szorított ki (MNA VII. 441-442. térkép). Összefüggő területen a Nagykunságban készült legtovább juhhúsos kása, egyébként a húsoskását az Alföldön ugyancsak kiszorította az 1910-es évek előtt a pörkölt/paprikás. A Dunántúlon baromfihússal tovább megmaradt a húsoskása (MNA VII. 443. térkép). A többi, korábban sem mindenütt kötelező fogások közül a századfordulón maradt el az addig nagyon elterjedt pacal hurkával és a csak maximális menükben szokásos többi becsinált. A tejbekása/édes kása elsősorban az északi területeken (a Szigetköztől a Szamos mentéig) és a Dél-Alföldön maradt szokásos zárt tömbben az első világháborúig, míg másutt csak szórványosan (MNA VII. 443. térkép). A húsleves és pecsenye változatlanul biztos pontjai a lakomának. Azzal a különbséggel, hogy míg a leves sosem hiányozhatott, szerény lakodalomban a pecsenye az éjféli kínálásra csúszhatott, illetve elmaradhatott (MNA VII. 441. térkép). A levestészták 563közt a csiga előrenyomulása a szomszédos parasztkultúra hatására történt például egyes északi területeken.

A változások másik csoportja a modern paraszti polgárosodással járt együtt, és a polgári konyha ételeit építette be a parasztlakodalom ételsorába több hullámban. Mivel a polgári minta sok központból terjedt, és a paraszti fogadókészség üteme is sokféle volt, azonos irányú változásokra is gyakran igen különböző időpontokban került sor. Nem érintette ez a befolyás a levesfogást és a főtt leveshús mártással fogás szerkezetét. 1880 és 1900 között viszont nagyon rövid idő alatt bevezették a lakodalomra a polgári konyháról Délnyugat-Dunántúltól a Székelyföldig mindenütt a paradicsommártást, ahol ez a fogás még szokásos volt. A kivétel ezúttal Északnyugat-Dunántúl, ahol egy másik piros mártás, a paprikás terjedt (MNA VII. 440. térkép). Közép-Dunántúlon a polgári kultúrából kölcsönözték a lakodalmi ételsorba a századfordulóra bevezetett pörköltfogást, amire későbben helyenként másutt is sor került. A körítés pörkölthöz, pecsenyéhez viszont csak a 20. században jött szokásba, addig a húsokat kaláccsal ették. A korábbi sültekhez csatlakozott az 1920-as évektől a fasírozott, ami éppen azért került ilyen előkelő helyre, mert a polgári konyháról származott. Időben vele párhuzamosan jelent meg parasztlakodalomban a rántott szelet. A menükön a századfordulóra általában helyet cserélt a pecsenye és a tejbekása/édes kása fogás, úgyhogy most már a pecsenye után következett a kása. Ez valószínűleg a polgári sorrendhez igazítás, ahol a sült után jött az édesség. Az édes kásafogás teljes elhagyása is a polgári menükhöz igazítás azután, amelyeken ünnepen már régen nem volt tejbekása. A lakoma záró része a korábban a kását, majd annak kiestével a pecsenyét követő süteményfogás. A hagyományos kalács-, rétes- és fánkfélék mellé az 1880-as évektől lép be a torta úgy, hogy azután folyamatosan terjed a parasztlakodalmakban, igaz, sok helyre csak több évtized múltán jutva el. A cukorfelhasználást hangsúlyozó formája az 1900-as évektől a grillázstorta. A valamikor egyetlen menyasszonyi tortából a 20. század közepére annyi torta lett, ahány háztól vendég a lakodalomban. E fogásba került új süteményként a kuglóf is ott, ahová egyáltalán eljutott (MNA VII. 445., VI. 411. térkép). Az első világháború előtt kezdtek apróbb cukros süteményeket készíteni lakodalomra, ami 1920 után egész divathullámban folytatódott. A 20. század folyamán a régi sütemények, rétes, lepény, fánkok, kalácsok fokozatosan szorultak ki a lakodalomból. Kávéval a 19. század közepén kísérleteztek először parasztlakodalomban, a Dunántúlon. Főként azért, hogy középosztálybeli vendégeknek megmutassák, tudnak ilyet kínálni. 1880 után lett elterjedtebb, de még mindig hasonló céllal. A századfordulón paraszt vendégek félrevont, kitüntetett csoportjának kínálták. A közös lakoma zárófogásaként időben nagy egyenetlenséggel terjedt, csak a 20. század derekán lett mindenfelé kötelező. A parasztlakodalom étrendjének ezek a változásai nem egyszerre, hanem lépcsőzetesen történtek. Az ételek kicserélődésénél szinte fontosabb az újítások indikátor szerepe, ami a parasztkultúra nyitását jelzi a polgári kultúra irányába.

A régi parasztkultúrából a 20. század második felébe nyúlóan igen elterjedten fennmaradt az – a polgári kultúrától eltérő – törekvés, hogy a lakodalmi ételsor igazodjék egy helyben ez alkalomra szokásos menühöz, ahelyett, hogy ennek ellenkezőjeként egyéni megoldásokkal, minden lakodalomban lehetőleg másként formálódjék. A lakodalmi étkezés 20. századi változásainak további vizsgálata még sok tanulságot ígér mind helyi, mind nagytáji és országos összefüggésben.